Hispania Racing Team
Mindenki tudja, hogy a Campos csapat a hosszadalmas hezitálása miatt a szezonelőzetest írni vágyók egyik rémálma lett, és ez a szörnyű vád alól az sem menti fel őket, ha az utolsó pillanatban másik név mögé bújnak. Persze ennél sokkal negatívabb dolgok tapadnak máris a spanyol nemzeti csapatként végül mégis csak rajthoz álló alakulatról kialakult képhez. Új, a sírból visszahozott istállóként, az alkotóelemek gyors összedobálásával elővarázsolt autóval, nulla tesztkilométerrel, és F1-es környéken még rendesen tájékozódni sem tudó versenyzőkkel az is csoda lesz, ha eleinte egy versenytávot teljesíteni tudnak majd. Kár, hogy a nagy rajthoz állni akarásban a jelek szerint ezt nem gondolták végig. Az egyetlen pozitívum Bruno Senna várva várt érkezése lehet a sport számára, akit valaki, de sokkal inkább valami nagyon nem szeretné, hogy bekerüljön a mezőnybe, hiszen a Honda után már kis híján a második olyan csapat is megszűnt alóla, amelyikkel versenyzői szerződésben állt. Csapattársa az indiai Karun Chandhok lesz, a harmadik számú pilóta szerepére pedig a még tragikomikusabb sorsú USF1 által a világ végéről előkerített, de legalább spanyolul tudó Jose-Maria Lopez tűnt esélyesnek, mielőtt ezt személyesen meg nem cáfolta volna. Ez így egyben a Hispania Racing Team – ha már azt szeretnék, hogy így hívjuk őket.
BMW Sauber
Ugyan viccesen hangzik, de mi, sokat látott szurkolók egy Ferrari motoros, BMW név alatt futó privát csapaton már aligha lepődünk meg azok után, hogy egy Mercedes erőforrás által működtetett Honda-gyártmány nyerte az előző évi bajnokságot. Köszönhetően annak, hogy a bajor autógyár az első balul sikerült szezon után gyorsan el is iszkolt a sportból, Peter Sauber visszakapta csapatát, és előzetes terveivel ellentétben mégis visszatért annak élére. Az új autó nem csak nevében és kinézetében hajaz erősen a BMW tavalyi gépére; Mario Theissen ígéretet tett rá, hogy ha már ilyen pofátlanul otthagyták az istállót, mindent megtesznek annak sikeres fenntartása érdekében, s nem is kérdés, hogy az autó részben még a bajorok pénzének és munkásainak a terméke.
Sauber a Williamséhez hasonló hatalmas tapasztalat – fiatalos lendület párosítást preferálta a pilóták szelekciójakor, így jött létre a sokakat meglepő, és kétségtelenül furcsán mutató Pedro de la Rosa – Kamui Kobayashi felállás. A veteránnak számító spanyol Schumacherhez hasonlóan három év kihagyás után száll újra versenybe, miután hosszú házasságot követően (még ha talán csak ideiglenesen is) szakított a McLarennel. Csapattársa, az a tavaly két futam alatt sokak tiszteletét elnyerő Kobayashi, akinek pimasz teljesítményét látva újra feléledt a remény, hogy végre egy a legjobbakkal is lépést tartani tudó japán került a sportba. Bár kétségtelen, hogy túl keveset láttunk még belőle ahhoz, hogy ítéletet formáljunk, és az sem elvetendő tény, hogy nem ő az első olyan versenyző a felkelő nap országából, akinek ígéretesen indult a karrierje…
Összességében nem kellene, hogy gond legyen a pilótapárossal, vagy ha mégis, a mezőny közepén ez nem igazán fog feltűnni. Ha viszont elég jó lesz az autó ahhoz, hogy olykor az élcsapatok sűrűjébe betörve esetleg a dobogóért harcoljanak, akkor talán főhet Sauber úr feje a versenyzői felállás miatt, amit azért könnyen tehetett volna még ütőképesebbé is.
Virgin
A Manorként nevezett, majd az elmúlt évben az F1-be nagy hanggal berobbanó Richard Branson támogatásának köszönhetően gyorsan Virginné váló alakulat az első újonc, amely elkészült autójával, és az első csapat a sportban, aki versenygépét kizárólag számítógéppel tervezte, bármiféle szélcsatornás tesztelés nélkül. Ez egyrészt vagány dolognak is tűnhet: megjelenik a vérfrissítés, és máris újító megoldással áll elő; másrészt viszont azt is gondolhatjuk: Na, ezek még csak most jöttek, de már arra sincs pénzük, hogy egy szélcsatornát építsenek maguknak. Ha az igazságot valahol ez a kettő között keressük, akkor bizonyára a második állítás felé billen jobban a mérleg nyelve. Az újító felfogással mindenesetre nem váltották még meg az F1 világát, a teszteken rengeteg problémába ütköztek értékes gyakorlási időt veszítve ezzel.
Timo Glock meglehetősen hamar aláírt hozzájuk, nyilván nem kívánt kockázatot vállalni azzal, hogy túl sokáig kivár egy esetleges jobb ülés miatt, majd végül mindenhonnan kiszorul. Mert akármennyire is optimizmust sugallnak a nyilatkozatai, a Toyotánál nemrég még ígéretesebb jövő felé kacsintgató Glocknak csúnya szezonjai lesznek, ha túl sokáig várja a csodát jelenlegi munkaadójánál. Újonc csapattársa a Renaultnál sokáig hiába várakozó Lucas di Grassi lesz, akivel szép háziversenyt vívhatnak majd 2 körrel a többiek mögött, legalábbis a teszteken mutatott formájuk alapján.
Most, hogy a Red Bull felnőtt a nagyok közé, a Virgin lehet az, aki átveszi tőlük az ügyeletes laza, bulizós csapat szerepkörét; a feltűnési viszketegségben szenvedő Richard Branson stílusa, és néhány nyilatkozata máris ezt látszik alátámasztani. Legalább felfigyelnek rájuk.
A hiányzók - a teljesség igénye nélkül
USF1
A Ken Anderson és Peter Windsor irányítása (?) alatt álló amerikai csapat már jóval azelőtt jelezte részvételi szándékát, hogy az FIA kiírta volna örökre emlékezetessé váló pályázatát a mezőny feltöltésére. Joggal gondolhatta mindenki, az Államokban van akkora hagyománya az autóversenyzésnek, hogy egy F1-es csapat összedobása nem okozhat különösebb nehézséget számukra, főleg, hogy már ilyen hamar elkezdték. A dolgok később megváltoztak, illetve éppen hogy nem változtak semmit; a fejlesztések nem haladtak, a hírek nem érkeztek, ha pedig mégis, akkor azok újabb időkérésről és ígérgetésről szóltak. Valami nagyon félresikerült Amerikában, vagy az irányítás-szervezés vagy a támogatók terén, de az is lehet, hogy a feléjük azért nem elhanyagolható mértékű gazdasági válság áldozatául estek, vagy akár az is, hogy egyszerűen egy pillanatig sem gondolták komolyan az egészet. Mindenesetre ne higgyük, hogy az USÁ-ban csupán ennyire képesek, miközben indiaiak és malájok vígan versenyeznek, a szerbek pedig, ha tehetnék, ajtóstul rontanának a paddockba.
Windsorék ugyan azt ígérik, jövőre ismét megpróbálják, de egyrészt a szavahihetőségükön elég nagy sebet ejtettek az elmúlt hónapok, másrészt pedig ezek után vajon ki kíváncsi még rájuk?
Stefan GP
Mindenki csodálkozva fogadta, amikor Zoran Stefanović egyszer csak bejelentette, hogy a Toyota maradványaival a hóna alatt csatlakozni kíván a reményei szerint a szezon kezdetéig még úgyis foghíjassá váló mezőnybe, hiszen legyünk őszinték, Szerbia az utolsó helyek egyike volt, ahonnan az F1-be belépni vágyó legújabb szereplők felbukkanását vártuk. A csapatfőnök által mutatott hozzáállás, valamint egyedi, mondhatni balkánias hangvételű és leleményességű nyilatkozatai sokak számára azonnal szimpatikussá tették az istállót, de még többen voltak, akik csak újabb üres fecsegést láttak ebben, és nem dőltek hanyatt néhány Bahreinbe küldött konténer és a Jacques Villeneuve-vel meg Kazuki Nakajimával való kapcsolatfelvétel hírére sem. Végül utóbbiak örülhettek, a Stefan GP - ami ennél nagyobb elhivatottságot nehezen mutathatott volna a külvilág felé - nem kapta meg az indulási jogot, mégpedig a rajtig hátralévő idő rövidségére hivatkozva. Ez több okból sem tűnik a legmeggyőzőbb érvnek, így hamar más híresztelések is szárnyra kaptak. Egyes források szerint a csapat nem egyenlítette ki számláját a Toyotával szemben, amit a szövetség nem nézett jó szemmel, ám ez adódhatott az alábbi paradoxonból is: a szerbek nem akarták addig megvenni a Toyotától az autókat, amíg biztosak nem voltak abban, hogy rajthelyet kapnak, az FIA viszont addig nem volt hajlandó rajtlehetőséget biztosítani számukra, amíg a felszerelés nem volt a csapat tulajdonában.
Emellett persze még sok egyéb magyarázat is lehetséges, hiszen szokás szerint ezúttal sem látunk be a függöny mögé. Bárhogy is van, idén 12 csapat lehet ott a nagydíjak rajtrácsán, Stefanovićéknak pedig van egy teljes évük, hogy a lehető legjobban felkészüljenek, s ha tényleg olyan elhivatottak, mint mondják, 2011-re újra pályázzanak.
Kimi Raikkonen
Egyértelműen a legnagyobb hiányzó. A sportot az itt töltött kilenc éve alatt nagyban meghatározó, egyedi jellemvonásokkal rendelkező, és így a szurkolók tömegét mágnesként vonzó alakja legjobb megoldásnak azt tartotta, ha néhány kudarcba fulladt tárgyalás után idén inkább a rally világbajnokságban teszi próbára magát. 2011-es visszatérésétől nem zárkózott el, de teljesen érthető, ha Mika Hakkinen óta fenntartásokkal kezeljük a finnek egy éves kihagyásról tett ígéreteit. Micsoda szerencse a sport számára, hogy időközben a semmiből pont előbukkant Schumacher, bizonyára az egyetlen ember, aki pótolni tudja a Raikkonen általa keltett hatalmas űrt a tévénézők szívében. A világ visszavárja őt, így nem véletlen, hogy egyetlen búcsú-cikket sem olvashattunk eddig vele kapcsolatban, és én sem erre törekszem. Kérdés, lesz-e olyan élcsapat, amelynél jutna hely számára. A Mercedes és a McLaren ha minden jól megy, hosszú távra berendezkedtek az idén, a jelenlegi élmenők közül így legfeljebb aktuális támogatója, a Red Bull tudná őt alkalmazni, de egy jól teljesítő Webbertől ők sem válnának meg könnyű szívvel. Egyelőre a WRC-ben figyelhetjük a Jégember tevékenységeit, a továbbiakat pedig, ahogy bizonyára ő is mondaná „majd meglátjuk”.
Nick Heidfeld
Hiába nagyobb férőhelyes az idei mezőny, mégis megengedte magának azt a luxust, hogy most, a tapasztalt versenyzők fénykorának idején olyan sokat látott figurát mellőzzön, mint amilyen Nick Heidfeld. A német helyzete legjobban talán ahhoz hasonlítható, mint amikor kiírnak egy állandó szereplőt a hosszú ideje futó sorozatból, mert nem tudnak már új történetet, bonyodalmat fűzni a karaktere köré. Kétségtelenül ez is az F1 láthatatlan rendezőjének műve! És való igaz, tíz éves itt tartózkodása során Heidfeld sosem volt az az egyéniség, akinek a következő részben alakuló sorsa miatti idegeskedéstől lettek volna álmatlan éjszakái a sorozat rajongóinak. Számtalanszor megmutatta már, hogy helye van a sportban, de olyan csapathoz még mindig nem sikerült szerződnie, ahol ezt igazán kamatoztatni tudta volna. Bizonyára nem könnyű együtt élni a gondolattal, hogy te vagy a futamgyőzelmet a leghosszabb ideig sikertelenül hajszoló pilóta az F1 történetében, és ez a rekord erőfeszítéseid ellenére minden egyes nagydíjhétvégével csak tovább nő. Talán ez a kis kényszerpihenő a Mercedes tartalékosaként segít neki átértékelni az eddigi eseményeket, és remélhetőleg egy felfrissült, tehermentesebb Heidfeld tér majd vissza a mezőnybe hamarosan.
Giancarlo Fisichella
Egy másik név, amelyet alaposan megszokhattunk az eredménylistákon az ott eltöltött 14 éve alatt. Fisichella története sokkal inkább tűnik befejezettnek, mint Heidfeldé. Vele is megtelhetne már egy kisebb regény: szintén sok évet lehúzott középkategóriás csapatoknál, bizonyítva rátermettségét. Hosszú várakozás után végre megkapta az esélyt a Renaultnál, amivel azonban különböző okokból kifolyólag nem tudott élni, s ez meg is pecsételte a további sorsát. A Force Indiával teljesített záró futama kimagaslóan sikerült, s pár napra a sport főszereplőjévé válva egyszer csak annak a csapatnak a kötelékében találta magát, ahova egész pályafutása során a leginkább vágyott. Három győzelemmel és egy ígéretesen induló pályafutással a háta mögött Giancarlo Fisichella végre hazaért, és igazán talán már nincs is szüksége arra, hogy tovább versenyezzen.
Utolsó kommentek