A tavalyi és az idei Kínai Nagydíj között mindössze fél év telt el. Ez egész különleges, nem? Aha, viszont Szingapúrban erre csak nevetve legyintenének egyet. Az elmúlt héten ugyanis bizonyos értelemben két darab F1-es versenyük is véget ért. Melyikkel is kezdjem?

Az időrendben haladás még akkor is a legjobb módszernek tűnik, mikor az események annyira átláthatatlan sorrendben követik egymást, mint esetünkben, az első éjszakai Formula1-es megmérettetés alkalmával történt. Kezdődött minden egy évvel ezelőtt Alonso semmiből előhúzott győzelmével, amit ekkor mindenki a körülmények szerencsés, ám felettébb furcsa összejátszásának tulajdonított, de Nelson Piquet szándékossága ekkor még csak a paddockban terjengő viccek csattanójaként merült fel. Érdekes ma erre visszagondolni. Mi csak a boxban letörve sétáló, magát újabb bukása miatt talán kicsit szégyenlő Nelson Piquet-t láttuk, ám amint az első folyosón elfordulva eltűnt a kamerák elől, minden bizonnyal másmilyen kifejezés ült ki az arcára, és talán még a tenyerét is összedörzsölte az egyik sarokban. Csúnyán át lettünk verve. És igen, bejött. A terv tökéletesen sikerült; habár a futam nagyja még hátra volt, Alonso ellenfeleinek egy részét a kelleténél többször szólította boxutcai kötelesség, a többieket pedig kitűnő versenytempóval hagyta maga mögött a spanyol. Nem kerültek gyanúba, megszerezték a győzelmet, a következő héten pedig már senki nem emlékezett, hogyan is történt (annál is inkább, hiszen Alonso minden kétséget eloszlatva újra nyert). Bármennyire is sportszerűtlen, tisztességtelen, veszélyes, aljas, példátlan, szemét húzás volt, és bárkinek a fejéből is pattant ki, el kell ismernünk (legalábbis én elismerem), zseniálisan összeállt. Vagyis egy évig úgy tűnt. Egy valamivel azonban nem számoltak Briatoreék, ha tényleg ők sarkallták Piquet-t az ütközés végrehajtására. Mégpedig azzal, hogy Nelson (bármennyire is annak tűnt) nem egy játékbábú, vannak érzései, és árulkodni fog, ha nem a kedve szerint alakulnak a dolgok. Például ha évad közben elbocsájtják a Renault-tól. Ezért is furcsa, hogy a csapatvezetőség ilyen "simán" lebukott, élén Briatoreval, aki kétségtelenül benne volt már pár kétes megítélésű ügyben pályafutása során. Mondhatni, nem rá vall, hogy ennyire nem volt körültekintő és ekkora teret hagyott Piquet számára a támadáshoz. Ezért nem lepődnék meg már azon sem, ha néhány szó igaz lenne a volt csapatfőnök legutóbbi nyilatkozatából, miszerint vannak még ütőkártyák a tarsolyában, és végül ő fog győzedelmeskedni. Hát ha győzni ebből a helyzetből már nem is lehet, bizonyos részletek még mindenképpen kiderülhetnek a későbbiekben. A kérdés az: érdekelne ez még valakit? Mert én már köszönöm szépen, nem kérek többet, és ezzel bizonyára sokan vannak még így. Az biztos hogy mindhárman (Briatore, Symonds és Piquet) sárosak voltak, az ítéletük viszont meglehetősen különböző lett.

Piquet: Nem értem. Titokban rosszat teszek, de ha elárulom, büntetlenül megúszom az egészet. Oké-oké, hogyha nem tesz vallomást, akkor soha nem derül ki, és szintén nem kap semmit, de gondoljuk csak végig. Ezt az elvet ezentúl bárki követhetné, ha jó tervet eszel ki. Egy abszurd példán: "Tavaly két kilós súlyt raktam a nadrágomba a mérlegelés előtt, hogy a minimum határ felett legyek, nem vettétek észre, de most elárulom. Köszi, hogy nem büntettek meg érte. Ja, és a csapat kért rá."
Symonds: Elismerte, hogy benne volt, minden bizonnyal tényleg ő mutatta meg Piquet-nek a "helyet", de talán ő sem gondolta végig. Bizonytalan volt, ám végül bűnbánó és segítőkész (akár csak Piquet?). Az öt éves eltiltás minden bizonnyal F1-es karrierjének végét jelenti. Kár, szimpatikus, nagy tudású, emblematikus alakja volt a sportnak.
Briatore: A Symonds által elmondottak alapján bizony ő sem ártatlan, és a folytonos tagadásait megelégelve száműzték végleg a sportból. Az örökös eltiltás valóban túlzó, legalábbis a Renault büntetésének fényében mindenképpen. Összeesküvés-elmélet ide vagy oda, szándékosan vagy sem, az FIA egy éven belül Ron Dennis után már a második nagyhangú, megkerülhetetlen csapatfőnököt távolította el az F1 közvetlen közeléből, akik hosszú évek óta olyan kihagyhatatlan elemei voltak a sportnak, mint a 6-os lottó sorsolás a magyar közvetítés után. Amit Briatore tett, teljes mértékben elítélendő, de a személye sokak számára biztosan hiányozni fog a paddockból, a boxutca faláról, a nyilatkozatokból, a dobogóról, az újságok címlapjáról, meg a képernyőről. Persze, csak egy darabig.
Renault: Sokan mondják, hogy büntetlenül megúszták, ami, ha két évig jó kisfiú módjára viselkednek, lényegében igaz is. Legnagyobb szponzoraik elvesztése nyilvánvalóan elég nagy érvágás, egy pénzbüntetés pedig akár elvehette volna a vezetőség maradék kedvét is a sporttól. Jelenleg a McLarennel együtt már két csapat van felfüggesztett eltiltásban. Szép kis társaság ez a Formula1. Az Automobil Szövetség - ha a hiedelmeknek megfelelően ez lenne a céljuk - most könnyedén kiűzhetett volna egy újabb gyári csapatot az F1-ből. Természetesen ezt ők sem akarják, viszont előrelátóan elraktároztak egy halom új csapatot télire. Nehogy úgy járjanak mint a hírhedt tücsök, mert tavaly télen majdnem éhen maradtak.

Idén is rendeztek azonban Szingapúri Nagydíjat, így mivel a cikknek igazából arról kellene szólnia, illik is róla említeni pár szót. Azt viszont nem ígérhetem, hogy nem kanyarodok vissza az előző évi eseményekhez, hiszen a pénteki első szabadedzés erre máris jó okot szolgáltatott. Amint az mindenki arcára derültséget csalt, Romain Grosjean ungyanabban a kanyarban csapta falhoz a második számú Renault-t, mint tette azt tavaly elődje. Mérhetetlenül ironikus volt, de nem egyedülálló. Emlékszünk még, amikor a 2007-es Monacoi Nagydíj időmérőjén Kimi Raikkonen a törött első felfüggesztésének köszönhetően nem tudott befordulni a Rascasse kanyarban, és pontosan ugyanúgy parkolt le, mint egy évvel korábban a híres botrányban Michael Schumacher, amikor szintén szándékosság gyanúját vélték felfedezni? Erre mondtuk akkor, Raikkonennek akkor sem sikerült volna ott úgy megállnia, ha azt akarta volna. Na, mostanában már ezzel a mondattal is vigyázni kell. De találhatunk egyéb eseteket is: Ralf Schumacher 2004-ben a Williamsszel és 2005-ben a Toyotával is hasonló módon találta el az indianapolisi döntött kanyar betonfalát - mindkétszer verseny(ek) kihagyását kiváltó sérülést szenvedve. De nem is kell ilyen messzire menni, elég csak felidézni Massa tavalyi tankolócsöves esetét Szingapúrban, amint idén Alguersuari ismételt meg kevésbé drámai módon. Az F1 valahogy vonzza az ilyen megismétlődő eseteket.

Az időmérő a magyarországi után ismét különleges végjátékot hozott. A Hungaroringen a vége után sem fejeződött még be teljesen, ezúttal pedig előbb vége lett, mint bárki várta volna. Az utolsó körét annak tudatában tette meg a tíz legjobb, hogy az még csak az utolsó előtti, így a rajtsorrend nagyjából aszerint alakult ki, hogy ki mennyire vette komolyan a körét, tudva, hogy az utolsó úgyis gyorsabb lesz a kevesebb üzemanyagnak és néhányuknál a lágyabb gumiknak köszönhetően. Egyesek több üzemanyagot spóroltak, mint mások, és együttesen mind üzemanyagot spóroltak azokhoz képest, akik szabadon választhatnak benzinmennyiséget, akik viszont hozzájuk igazították a sajátukat. Jól van. Mi pedig este 9-ig frusztráltan frissítgethettük a legkülönbözőbb honlapokat az autók nyilvánosságra hozandó súlyainak megjelenésére várva. Most már végérvényesen úgy érezhetjük, ez a feltankolós időmérő rendszer minden puskaporát ellőtte, már minden megtörtént, ami megtörténhetett, éppen ideje a változásnak, és ismét a leggyorsabbnak adni az első rajtkockát. De rendben, most már többet nem fogom ezt felhánytorgatni a szezonnyitóig, bár azért inkább nem ígérem meg.

A versenyről nehéz bármit is mondanom. Hamilton kedvező taktikájának köszönhetően tulajdonképpen még akkor is kényelmesen vezethetett, amikor Vettel Red Bullja teljes egészében már nem is fért bele a visszapillantójába. Aztán mindkettő német üldözője hibázott a boxban a kiállása alkalmával, ezért jutalmul keresztülmehettek rajta még egyszer. Így a dobogó a harmadik német, Glock nadrágzsebébe vándorolt, akinek a Toyota éppen felfelé ívelő hullámját sikerült meglovagolnia. Raikkonen a Ferrari fejlesztési stopjának köszönhetően sikeresen megszakította a négy versenyen át tartó dobogós sorozatát, Fisichella pedig ezzel egyre messzebb kerül attól, hogy Jean Alesi 2001-es mutatványa és Vettel 2007-es debütálása után ő legyen a harmadik pilóta az évezredben, aki egy évben két csapat színeiben is tudott pontot szerezni. Barrichelloról pedig akármennyire is próbálok visszagondolni, az utolsó olyan emlékem, amikor törött autóból láttam kikászálódni, a 2003-as Német Nagydíj volt, amikor unalmában éppen tölteléket játszott a Raikkonen-Ralf Schumacher szendvicsben a rajtnál. És az is inkább versenybaleset volt, mint vezetői hiba (Valakiben él frissebb kép?). Talán ebből látszik legjobban a 300-közeli nagydíjrészvétel. Hihetetlen precízen, biztonságosan vezet.

A futam közben fel sem tűnt, hogy Heidfeld rekordja, amit az egymást követő kiesés nélküli versenyek tekintetében toronymagasan vezetett, a türelmetlen Sutillal való találkozás pillanatában véget ért. Nick zsinórban 33 versenyen látta meg a kockás zászlót, és még több, sorozatban 41. alkalommal teljesítette legalább a táv 90%-át, amivel még értékelve lett az eredménylistán. Joggal nevezik ezt "az F1 legunalmasabb rekordjának", hiszen annak ellenére hogy a szemünk láttára zajlott, a futamokat nézve nem sok mindenkinek tűnhetett fel a megléte, ráadásul a mezőnybe hosszú évek óta az egyik legjobban beleszürkülni tudó versenyző érte el. Nem mellesleg világbajnoki címet sem osztanak érte, csupán azt mutatja, mekkora mértékben javult a megbízhatóság, micsoda ütemben növekedtek az egyes alkatrészek élettartamának meghosszabbítására irányuló törekvések az elmúlt években. A listán második helyen Nico Rosberg áll, aki Szingapúrban már egymás után 26. versenyét fejezte be (és ezt a számot az elkövetkezőkben még tovább gyarapíthatja), de a következő helyeken is főként jelenleg vagy a közelmúltban versenyző versenyzők találhatóak.

A hétvégén máris itt van a következő helyszín, Suzuka, ahol - lévén 2006-ban rendeztek legutóbb futamot - a jelenlegi mezőnyből nyolcan nem vezettek még F1-es gépet, köztük Vettel, Hamilton és Kovalainen sem. Az immár tradícionálisnak nevezhető, infrastrukturálisan felújított japán pályán elérkezünk a szezon azon pontjához, ahol már akár mindkét bajnoki cím eldőlhet - két futammal a vége előtt. Buttonnek ehhez nem kell mást tennie, mint 20-ra dagasztania jelenlegi 15 pontos előnyét csapattársa előtt, amihez legrosszabb esetben is egy 4. helyre lesz szüksége. A Brawn pedig Japánban már a második meccslabdáját kapja az energiaital-gyártó alakulattal szemben, ám a Red Bull ezúttal már csak akkor maradhat matematikai versenyben, ha legalább 7 egységgel többet gyűjtenek ellenfelüknél. Ez csak egy kettős győzelem alkalmával valósulhat meg biztosan, más esetben már minden a Brawnosok eredményétől függ. Ezen számok észben tartásával már kellően felkészültnek érezhetjük magunkat a hétévégén. Hogy a többi esehetőségben, pozíciókra lebontva hogyan zsebelhetőek be a bajnoki trófeák, azt majd más, ezzel foglalkozó honlapok biztosan tömegével leírják a következő napokban.

         Monaco - utcai verseny nappal               Szingapúr - utcai verseny éjszaka

Nem véletlen, hogy a szingapúri pályát a Távol-Kelet Monacojának tartják, ugyanis a két ország közötti hasonlóság nem merül ki egy városi F1-es pálya meglétében. Úgy tűnhet, az ázsiai törpeállam előrelátó politikusai a hold és a csillagok által már 1959-ben, a zászló megtervezésekor számba vették egy éjszakai verseny lehetőségét. Bár a helyzet valójában koránt sem ilyen misztikus; az öt csillag az ország célkitűzéseit jelképezi (demokrácia, béke, haladás, igazság, egyenlőség), míg a félhold a nagy arányú iszlám lakossággal rendelkező szomszédos Malajzia és Indonézia iránti szolidaritásból került fel a nemzeti lobogóra.