Sebastian Vettelt követve az 5. helyen a 22-es számú, Mercedes motorral felvétezett autóban egy brit versenyző éppen megszerzi első világbajnoki címét a Brazil Nagydíjon, ráfagyasztva ezzel a mosolyt a hazai szurkolók arcára. Ugye ebből még nem lehet kitalálni, melyik év vb-döntőjéről van szó? Szinte hihetetlen, hogy két ilyen kísértetiesen különböző Formula1-es szezon mégis ugyanolyan módon érjen véget. Persze idén kevésbé drámaian történt mindez, de ha suzukai sérülése nem akadályozza ebben meg, biztosan Timo Glock is ott bóklászott volna valahol az utolsó kanyarok környékén Button befutójakor, csak úgy slusszpoénként. Na, még az kellett volna.
Jenson Button világbajnok. Ki gondolta volna ezt akár tavaly ilyenkor is, amikor a Honda kiszállásáról még szó sem volt, és Ross Brawn még javában kotyvasztotta az új japán autót, KERS-estül, Sennástul. Hogy december 5-e után ki fogadott volna rájuk, arra már karaktert pazarolni sem érdemes, hiszen a csapat krónikáját a kálváriától az első győzelemig már mindenki legalább annyiszor hallotta, mint azt, hogy miről beszélgetett egymással Ron Dennis és Lewis Hamilton ezerkilencszázkilencvenakárhányban.
Button sikerét lehet kételkedve fogadni, hiszen annyi győzelemmel lett bajnok, amennyivel tavaly Felipe Massának nem sikerült, viszont lehet elismerően bólogatni, amiért kétszer több alkalommal állt a dobogó tetején, mint bárki más. Lehet rossz szájízzel csámcsogni azon, hogy június óta nem végzett az élen, viszont lehet dicsérni, amiért akkor is megbízhatóan gyűjtötte a pontokat, amikor autója már nem volt a legjobb. Lehet rá összeráncolt homlokkal tekinteni, amiért a szezon második felében a csapattársától is sűrűn kikapott, de lehet elmés versenyzőnek tartani, amiért minden közvetlen riválisánál jobban vigyázott az autójára, ami kifizetődőnek bizonyult. Lehet szidni az utóbbi időmérős teljesítménye miatt, de elő lehet hozakodni különleges küzdőszellemével ami számos kulcsfontosságú előzési megmozdulást eredményezett. Lehet mondani, hogy csak azért nyert, mert a Ferrari és a McLaren nem voltak a helyzet magaslatán, de nézhetjük a másik oldalt is, mely szerint a Brawn GP igenis ott volt. Így van ez minden évben, csak más-más csapatokkal.
Ha minden Button ellen felhozott érv kudarcot vall, végső esetben ugyan még elő lehet hozakodni azzal, hogy a 2009-es csak egy átmeneti év volt, de ez sem magyaráz meg semmit. Mindenekelőtt, miért is lenne ez az év átmeneti? Talán mert a két lépcsőben bevezetésre kerülő nagyszabású technikai változtatásoknak (aerodinamikai átalakítás és a tankolás betiltása) éppen a közepén járunk? Talán mert a sok szempontból számos áldozatot követelő gazdasági válság csúcspontján zajlott le a szezon? Talán mert ebben az évben adja át székét utódjának az FIA elnöke? Talán mert az F1 az idény első felében egyébként is éppen szétszakadni készült? Valószínűleg mindezen tényezők furcsa együttállása miatt ragasztotta rá a közvélemény erre az évre a nem túl impozáns "átmeneti" matricát, mintha csak valami Virgin felirat lenne a Brawn oldalszekrényén. Nevezhetjük, aminek csak akarjuk, ez az év bizony ugyanolyan volt, mint akármelyik másik, a maga sajátos körülményeivel, erősorrendjével, és nem utolsó sorban bírósági tárgyalásaival.
Igaz, ha valaki kilenc év alatt mindössze egyetlen versenyt nyer, nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy hipp-hopp, egyszerre csak világelső lett belőle. Volt már olyan, hogy az a személy nyert bajnokságot, akiről egy évvel korábban még nem is hitték volna, hogy képes rá, de Button csapata annyira hátul volt az elmúlt két évben, hogy még a gondolattal is időpocsékolás lett volna eljátszani. Az esetek többségében azért jó közelítéssel el lehet találni a következő év sikercsapatainak nagy részét, most viszont - mivel a Brawn sokáig nem is létezett - mindenki jó alaposan mellélőtt, és ez okozhatja ennek a meseszerű sikernek a nehezen emészthetőségét. Pedig Melbourne óta már volt elég idő ízlelgetni a témát.
Így hát Fernando Alonso, Kimi Raikkonen és Lewis Hamilton azok, akikkel a következő futamtól kezdve együtt lesz említve Jenson Button neve. Tavaly az összehasonlítási alapot még talán olyanok képezték számára, mint Nick Heidfeld, Mark Webber vagy Jarno Trulli, akik ugyan mindig ott voltak, de valahogy soha semmi nem jött össze nekik. Button ezután már soha többé nem lazíthat úgy, mint amikor két évig szinte feltűnéstelenül vezethette a Honda tákolmányait. Akármiben is ül majd, mindig elvárják tőle a világbajnoki teljesítményt, a csapattárs legyőzését, és a kellő rámenősséget a legreménytelenebb helyzetekben is.
A brit kitartása tehát végül elérte a célját. Nála több nagydíjjal a háta mögött csak Nigel Mansellnek sikerült feljutnia a csúcsra. Jenson lojalitása Brackleyhez olyan nagy volt, hogy az eddig ott töltött hét éve alatt három csapat is megfordult alatta, miközben ő egy lépést sem tett odébb (na jó, egy felet a Williams irányába, majd vissza). 2004 és 2006 kivételével eddig talán az összeset feleslegesen elpazarolt évnek érezhette, de mégis megérte várni. Button egészen kevés, mindössze hét győzelemmel a neve mellett tarthatja kezében a bajnoki trófeát. Alonso volt még az, akinek ez ugyanennyi diadal után sikerült az utóbbi 27 évben. 1982-ben diadalmaskodott ennek a rekordnak a csúcstartója, Keke Rosberg, aki úgy lett annak a kaotikus évnek a bajnoka, hogy nem csak abban a szezonban, hanem addigi pályafutása során is mindössze egyetlen győzelmet számlált.
És még egy kis Trulli. A futamról úgysem esett még sok szó. Valójában most sem fog, hiszen amit említeni szeretnék, a pálya szélén zajlott a Brazil Nagydíj első körében. Az olasz versenyző Sutillal való ütközését versenybalesetnek minősítették, mint ahogy a felvételeket látva nyilván az is volt. Mindketten azt gondolták, hogy az ideális íven vannak, Trulli autója pedig megcsúszott, amint két kerékkel a fűre lépett, és ezzel magával együtt a Force India peches pilótáját is elbúcsúztatta a versenyből. Ami érdekesebb, az a mindig nyugodt és sorsába beletörődő Trulli önkívületi állapota, amellyel letámadta a szintén higgadtságáról ismert Sutilt. Ilyet még nem is láthattunk tőle. Japánban pedig pont elkeseredett oldalát mutatta, mikor úgy vette át a jól megérdemelt második helyért járó díjat, mintha a végrendeletét kellene aláírnia vele. Nem tudom, jól sejtem-e, de nekem ezekből egy frusztrált Trulli képe rajzolódik ki, aki F1-es pályafutásának végét féltve, görcsösen próbálja megszerezni csapata első győzelmét, csak ezt az egy dolgot látva maga előtt, akármibe is kerül. Ne lepődjünk meg, ha az utolsó lehetőségének napján is valami szokatlan dolog történik vele. Például legjobb esetben az, hogy nyer, mert ki kívánhatna neki mást ez a temérdek megpróbáltatás után.
Az időrendiségre fittyet hányva emlékeznék meg az időmérő edzésről pár mondat erejéig. A kezdéstől a Q3 kockás zászlója előtt utolsóként elhaladó versenyzőig 2 órát és 41 percet emésztett fel a kvalifikáció, illetve többnyire az azt megszakító várakozás, ami minden bizonnyal az eddigi leghosszabb ilyen esemény volt. Összehasonlításképpen, ez idő alatt akár két problémamentes Olasz Nagydíjat is megnézhettünk volna, vállveregetésekkel együtt. Kétségtelenül idegtépő órák voltak ezek, és nem csak a csapatoknak, hanem a szurkolóknak is, nekik pedig elsősorban azért, mert képtelenek voltak nyugodt körülmények között élőben figyelemmel kísérni az eseményeket a kezdetektől egészen a végéig. Az edzés utáni hírtelen felindultságomban nekiestem egy méretes bejegyzésnek, ami azóta már nem hogy a kukában pihen, de már a szemétszállító autó is régen elvitte, szerencsére. Most csak néhány főbb gondolatot bányásznék elő emlékeimből: A magyar közvetítésért felelős csatorna még jól is jött ki abból, hogy pofátlan módon felvételről sugározta az időmérőt, hiszen így mint valami papírlapot, kedvére vagdoshatta a számára érdektelen részeket, így elkerülve a felháborodást, amit akkor kapott volna, ha az eseménytelen élő közvetítést megelégelve egy és fél óra elteltével befejezik a napi F1-sugárzást. Volt szerencsém néhány másik (horvát és szerb) adást nézni, ahol pontosan ez történt. Valójában ez miatt ők sem hibáztathatók, hiszen nem sportcsatornákról van szó, bizonyára van nézettebb műsoruk, mint holmi autóverseny, és ki vállalná a felelősséget azért a temérdek, a lakosság körében jelentkező szívrohamért, ha ne adj' isten egy órával később nézhetnék meg a híradót. Viccet félretéve, érthető. Viszont az nem, hogy miért gondolják azt a televíziótársaságok, hogy minden kötelességüket teljesítették, és kielégítették az F1 rajongók kíváncsiságát azzal, hogy leadták az időmérő első, öt rajthelyről döntő szakaszát, ja, meg még pár percet a következő piros zászlóig a Q2-ben. Az interneten ezzel párhuzamosan persze alig lehetett használható közvetítést találni. Emberek, időmérő edzés! Igen, a pontokat másnap osztják, a látványos küzdelem a versenyeken zajlik, de egy
nagydíjhétvégét egészként kell(ene) értelmezni. Biztosan vannak, akik csak a futamot nézik meg, mert olyan jó a motorzúgásra elaludni vasárnap délután (hát még estefelé), sokan viszont azért követik az eseményeket, mert - hihetetlen módon - érdekli őket. A filmeket sem a közepénél kezdik, és ha Budapestről mész Szegedre, akkor sem indulhatsz el Kecskemétről.
Persze így egy hét távlatából már sokkal elnézőbb az ember, elvégre az idő megszépíti a múltat. Kár, hogy ez egybeesett az új világbajnokról szóló írással.
Abu-Dhabiban pedig már izzítják az aszfaltot a szervezők, hiszen ott már négy bajnok lesz a mezőnyben, amire legutóbb egy évtizeddel ezelőtt, 1999-ben volt példa az elemei között Michael Schumachert is tartalmazó versenyeken. Az előtt viszont csak 1986-ban tapasztalhatott ilyet, aki F1-es futam megtekintésére vállalkozott. E mellett a 2005-ös Kínai Nagydíj óta ez lesz az első tét nélküli futam az egyéni bajnokság szempontjából. Attól kezdve zsinórban 52 versenyen keresztül volt izgulnivalónk, így ráfér egy kis pihenés a szurkolókra és a versenyzőkre is. A Brawn számára ez már csak egy amolyan bónuszpálya lesz, mint gyerekkorom kezdetleges számítógépes játékaiban, miután legyőztük a főgonoszt. Veszíteni semmit nem lehet, csupán extra pontokat szerezni, mielőtt átlépnénk a következő, eggyel nehezebb szintre. Ross Brawnéknak ez a szint a 2010-es szezon lesz, a főellenség kiléte pedig még ismeretlen.
Utolsó kommentek