Jó üzlet mostanában a valószínűtlen események bekövetkezésére fogadni a Formula1-ben, az India erejét képviselő alakulat hírtelen jött szárnyalására azonban még a legelvetemültebbek sem tömegesen számíthattak. Giancarlo Fisichella szombaton nagy feltűnést keltve megnyerte az időmérő edzést a Force India számára, mialatt csapata észrevétlenül megnyerhette volna a versenyt olasz versenyzőjének. Nem tette.

Már pénteken is jól kezdtek Vijay Mallya autói, Sutil vagy Fisichella neve minden edzésen az elsők között tűnt fel, ami már előre sejttette, hogy a boxutca legvégén tanyázó csapat végre jó eséllyel szállhat harcba első pontjaiért. Aztán látva a BMW magára találását, meg a legnagyobb felzárkózónak elkönyvelt McLaren újabb gyengélkedését, már feltételezhető volt, hogy ezen a hétvégén nem borul a papírforma - hiszen azon már meg sem lepődtünk volna, - hanem az a bizonyos papír egyenesen az élére áll. Aztán ennek rendje szerint Fisihella át is vette a vezetést a Q3 végéhez közeledve, és nekilátott utolsó gyors körének. Még többen érkeztek utána, így nem sok mindenkinek fordulhatott meg a fejében, hogy az olasz megtarthatja pozícióját. Hiszen máris közeledik a Spában mindig különleges Raikkonen, aki... össze is szedett 3 tizedes hátrányt a végére. Viszont itt jönnek a tavalyi formájukban tündöklő BMW-k, és... ők is elmaradnak. Az ezen a hétvégén éppen gyors oldalát mutató Toyotát kormányzó Trullinak azonban kitűnőek a részidejei, amivel behozza autóját a... második helyre. Jó ég. Itt már azért nem ártott elkezdeni megbarátkozni a gondolattal. Hátra volt még ugyan Barrichello, aki bizonyára mindent kipréselt fázós Brawn-jából, a 4. helynél többre azonban ez sem volt elég. Így hát Giancarlo nemes egyszerűséggel megszerezte a pole pozíciót. Mindössze 87 ezredmásodperces előnnyel, tehát a benzinmennyiséget is a lehető legjobban belőve. Ennél tökéletesebben nem is csinálhatták volna - gondolhattuk.

Azonban pont ekkor követte el a csapat a legnagyobb hibát. Elszalasztottak egy lehetőséget, amire az élen harcolásban már jártas Ferrari vagy McLaren mérnökei mindig figyelnek és lecsapnak. Amikor az utolsó veszélyt hordozó versenyző, Barrichello is befutott, Fisichella nagyjából akkor fordult rá a hátsó padlógázos szakaszra végső gyors körén. A csapatnak - F1-es mércével mérve - bőven lett volna ideje, hogy rászóljon versenyzőjére, P1, kár befejezni a kört, irány a boxba. Ezzel megspóroltak volna neki újabb 7 km-re elegendő üzemanyagot, ami - így utólag ismerve a vasárnapi eseményeket - akár különleges fontossággal is bírhatott volna a versenyen. A mai Formula1 soha nem látott kiélezettségében bizony már nem egy alkalommal jelentették ilyen apróságok a határt győzelem és vereség között. Ezúttal ugyan még ne rójuk fel a Force Indiának, hogy a pályára való koncentrálás helyett éppen a jól megérdemelt vállveregetéseket végezték, de legközelebb, ha az élen találják magukat, erre sosem árthat figyelni. A nagydíjak a kockás zászlónál érnek véget, a mai időmérő edzéseken viszont néha jobb, ha nem pazarolsz időt arra, hogy meglásd a fekete-fehér vásznat.

Vajon győzhetett volna Fisichella azzal a plusz egy körrel? Nyilvánvalóan pontosan ennyivel később tudott volna kiállni az első tankolásra, mint Raikkonen, amivel ezen a hosszú pályán jó eséllyel le lehet dolgozni azt a nagyjából egy másodpercet, amivel le volt maradva a finn mögött. Az már más kérdés, hogy Kimi a KERS segítségével talán ugyanolyan könnyedén visszavehette volna a vezető helyet, mint tette azt a Safety Car utáni első adandó alkalommal. Viszont ha Fisi kicsit nagyobb előnyre tesz szert, bármilyen teljesítménynövelő gombbal nehéz lett volna utolérni, hiszen akárhonnan is nézzük, a versenyen a legjobb tempót a Force India és a Red Bull nyújtotta. A megmérettetést mégsem ők nyerték, hiszen Fisichella egyáltalán nem, Vettel pedig már túl későn tudta megmutatni, hogy gyorsabb, mint a Ferrari.

Így viszont Kimi Raikkonen megnyerte idei első versenyét, elérve, hogy a Scuderiával se essen meg az a csúfság, hogy tradícionális nagy csapat létére egyetlen győzelmi serleget se rakhasson a vitrinjébe idén. A finn már egy éve és négy hónapja nem állt a dobogó tetején, mégsem ez volt a leghosszabb ilyen sorozata, hiszen első és második győzelme között egy hónappal még ennél is többet kellett várnia. Ráadásul ez már a negyedik diadala volt ezen a pályán, viszont egymás után ötödször is meghódíthatta volna Spát, ha tavaly nem kockáztat a vizes végjátékban. Paradox módon Raikkonen a 2008-as Belga Nagydíjon azért nem győzött, mert győzni akart, ha viszont rá nem jellemző és nem is elvárható módon megelégszik a második hellyel, 2 óra múlva kopogtathatott volna Hamilton szobájában a legnagyobb trófeát követelve. Azért érdekes ez, mert ez esetben a finn most beállíthatta volna Ayrton Senna egyik egyedülálló rekordját, ugyanis a brazil bajnok a Monacoi Nagydíjat nyerte meg egymás után ötször 1989 és 1993 között.

Múlt héten még arról volt szó, hogy öt pilóta öt egymást követő versenyt legutoljára 2003-ban tudott megnyerni, zsinórban hat különböző győztes találásához - ami most megtörtént - viszont az 1985-ös eredménytáblákat kell felkutatnunk (ha nem egy szezonon belül keresünk, akkor ilyenre bukkanhatunk már 1999 utolsó öt és 2000 első versenye között). Olyan is ritkán fordult elő viszont, hogy olasz versenyzők sajátítsák ki az első sort egy versenyen, mint azt tette most Fisichella és Trulli - mindössze hét alkalommal a történelem során. Legutóbb 2005-ben szintén ők ketten vittek véghez ilyet, előtte viszont csak 1984-ben sikerült ez Elio de Angelis és Michele Alboreto jóvoltából. Találunk még néhány példát az '50-es évekből is Ascari és Farina idejéből, ezeknek pedig az a különlegességük, hogy akkoriban még 3 illetve 4 autó alkotta az első sort egy rajtrácson, így ezekben az eredményekben más olasz versenyzők közreműködésére is szükség volt.

Miközben az idei rajtrács első négy helyezettjének átlagéletkora 35 év volt, a fiatalok hátul is képesek voltak feltűnést kelteni, ha csak néhány kanyar erejéig is. A patrióta brit szurkolók valószínűleg hírtelen kézmozdulattak kapcsoltak át egy több angol érdekeltséget és izgalmat szolgáltató sporteseményre, miután azt voltak kénytelenek konstatálni, hogy világbajnokukat és világbajnoki esélyesüket a pálya menti korlátba tessékelte a heves és tapasztalatlan Grosjean és Alguersuari kettőse. Míg Button idén először nem tudta befejezni a küzdelmet, addig Hamilton pályafutása során először esett ki versenyből magán a versenypályán. Előző két évében egy-egy felejthetetlen boxutcai megmozdulás fosztotta meg a célba érkezéssel járó jó helyezéstől, amelyeknek köszönhetően a kínai kavicságy és a kanadai villanyrendőr valószínűleg örökre bevéste magát a szurkolók emlékezetébe.

Más valaki is volt még ott a mezőny végén, méghozzá Luca Badoer, akiről lassan mindenkinek a képernyőn megjelenő őt szimbolizáló három betűs rövidítés (BAD, magyarul: rossz) jut eszébe elsőként. Habár valamelyest tényleg fejlődött Valencia óta, az utolsó helyen befutva ezt nem sokaknak tudta bizonyítani, főleg úgy, hogy eközben csapattársa megnyerte a futamot. Badoer ismét elmondta, a következő verseny helyszínét jobban ismeri, így Monzában végre előrébb végezhet majd, ami még igaz is lehet, de az már nem biztos, hogy a Ferrari vezetősége kíváncsi lesz erre. Ám ha mégis, utána Szingapúr ismét egy új pálya lenne az olasznak, így oda már biztosan más valakit terveznek a helyére ültetni. A csapatnak jól meg kell gondolnia a döntést, hiszen egy évben mindenki csak 4 pilótát "használhat fel", így ha a helyettes sem válik be, nincs mit tenni. Azt semmi sem garantálja, hogy a Ferrari másik tartalékosa, a szintén gyakorláshiányban szenvedő, és 5 éve F1-es autóval nem versenyző Marc Gené jobb teljesítményre lenne képes, a vörösök pedig nyilván nem szeretnék másodszor is elkövetni ugyanazt a hibát. Egyértelművé vált, olyasvalakire van szükség, akinek van már tapasztalata az idei autókkal, ilyet pedig a jelenlegi mezőny tagjain és az elbocsájtott Bourdais-n és Piquet-n kívül keresve sem találnának. A legtöbb hír Fisichellával kapcsolatos, őt azonban elmondása szerint nem keresték meg hasonló céllal, és arra sincs sok esély, hogy a hétvégi eredménye miatt gondolja meg magát a Ferrari. Elvégre már 14 éve figyelhették az olasz versenyző F1-es tevékenységét, kielemezhették minden kormánymozdulatát, és ha az elmúlt hetekben sem jutott eszükbe, hogy felkeressék, nem valószínű hogy egyetlen verseny alapján változna meg a csapat véleménye. És ha ehhez még hozzá vesszük, hogy mindezek ellenére is Fisichellának van az egyik legnagyobb sansza két hét múlva piros autót vezetni, el tudjuk képzelni, mekkora tanakodás lehet mostanában Maranelloban.

Ennek tükrében pedig mosolygásra okot adó az a hír, hogy az idén életképes második versenyzőt találni is képtelen Scuderia jövőre három autót szeretne indítani versenyenként, hogy minden kiszemelt sofőrjének helyet tudjon biztosítani. Az viszont, hogy az alapötlettel mások, mint a McLaren és a Renault is egyet ért, már elgondolkodtató. Miért pont most vetődött fel sokakban ez az ötlet, miután beharangozták, hogy 2010-ben 13 csapattal indul a szezon, ami még két versenyzővel számolva is bőven elég? A nagy gárdák főnökei tudhatnak valamit, például, hogy a BMW után mások, mint a Toyota is lelépni készülnek, vagy hogy az új alakulatok a költségvetési korlát leszavazása miatt mégsem olyan eltökéltek a részvételt illetően. De erről majd a maga idejében. Elvégre nemrég még az is biztosra vehető volt, hogy jövőre új bajnokságot indítanak a FOTA tagjai. Aztán mégsem.

Ha Raikkonen és Fisichella együtt áll a dobogón, az egy emlékezetes versenynek a legjobb jele. Most harmadszor fordult elő - és eddig mindig ugyanebben a felállásban. Először 2003-ban Brazíliában is finn himnusz szólt annak dacára, hogy Fisichella már 2 körrel a piros zászló előrekülése előtt is vezetett. Később aztán megkapta a meglepetésszerű győzelmi serleget. A 2005-ös Japán GP-n Fisi szintén keserű szájízzel állhatott fel a dobogó második fokára, máig az volt az utolsó verseny, ahol az első helyezett kiléte az utolsó körben történő előzéssel dőlt el - Kimi vitte véghez. 4 évvel később Fisichella szintén nyerhetett volna, azonban ezúttal mindent tökéletesen csinált, így joggal érezhette, hogy neki szól az olasz himnusz.