Azt követően, hogy rendhagyó iramot fölvéve az elmúlt öt hétvége alatt négy verseny is lezajlott, Európába érkezve visszaáll a megszokott rend, és kéthetenkénti adagolásban kaphatjuk meg a függőségünk tárgyát képező anyagot, egészen a Német Nagydíj előtti idegtépő három hetes szünetig. A csapatok túl tették magukat a világbajnokság első szakaszának tartott keleti kiruccanáson, a hagyományosan kaotikus, és idén sorozatban már a hetedik különböző győztesét ünneplő ausztrál; az általában a forróság, de ezúttal sokkal inkább az úszómedence-jellege miatt kibírhatatlan maláj; az előrehozott, és szintén csapadékkal tarkított kínai; és a rendszerint unalmas, magát ez alkalommal sem meghazudtoló bahreini futamon. Ez utóbbi arra mindenesetre jó volt, hogy bebizonyítsa: az első három, nem mérvadónak tartott verseny eredményei, igenis a valós erőviszonyokat tükrözték. Ez jó hír a Brawn csapatnak, akik már a félszázadik pontjukat is begyűjtötték, miközben a Ferrari neve mellett még csak épp hogy jóvá írták az első három egységet. A virágkorát élő Button és a második virágkorának eljövetelében továbbra is reménykedő Barrichello mellett csak Glock és Hamilton voltak azok, akik az eddigi négy megmérettetés mindegyikén pontszerző helyen értek célba – hogy utóbbi esetében ezt nem mindig díjazták pontokkal, az már más kérdés.
A McLaren legújabb - ezúttal talán a kelleténél jobban felfújt - ügyét ugyanis a héten tárgyalják azzal a bizonyos ausztráliai esettel kapcsolatban, amikoris az igazság elhallgatásával ideiglenesen Jarno Trulli harmadik helyét sodorták veszélybe. Habár – és ez valahogy mintha már a feledés homályába merült volna – a csapat már következő héten megkapta a kizárást, ami ezzel együtt a pontjaik és nyilván közvetetten valamennyi pénz elvesztésével is járt, ha hinni lehet a találgatásoknak, újabb kizárás, pontlevonás vagy pénzelvonás várhat rájuk. Ugyan szélsőségesen nagy érvágásra nem kell számítani, mivel azonban a McLaren a 2007-es „kémügy” után már visszaesőnek számít az F1-es bűnözés terén, jó eséllyel ezúttal sem viszik el szárazon. Ez pedig egy csapásra alááshatja a világbajnokság megnyerése iránt táplált eddig sem túl rózsás törekvéseiket.
Minél többet nézem Sebastian Vettelt (amire nem mellékesen május harmadik hétvégéjén Szegeden bárkinek lehetősége lesz), annál inkább emlékeztet valakire. Sajnos azonban csalódást kell okoznom, hiszen mint oly sok mindenki, én is Michael Schumacherhez fogom hasonlítgatni. Igaz, hogy ez már egy unalomig ismételt, minden nap hallató mondat, ha viszont mélyebbre ásunk annál, mint hogy mindketten a német nemzet tagjainak számát gyarapítják, igen érdekes összefüggések figyelhetők meg. Schumacher 1991-ben a Jordan-Forddal, Vettel pedig 16 évvel később a BMW-Sauberrel vetette meg először a lábát a sportban, mindketten évközben, egy távol maradni kényszerülő versenyző helyére beugorva. Első időmérőjükön mindetten a 7. rajtpozíciót szerezték egy olyan pályán, ahol előtte még sohasem köröztek. Debütálásukkal olyan nagy feltűnést keltettek, hogy a következő versenyüket mindketten már egy másik csapat színeiben futották, még ugyanabban az évben (Benetton és Toro Rosso). A következő szezonjukban végig autójuk képességeit felülmúlva, csapattársukat lealacsonyító szinten vezettek, melynek eredményeként az év második felében egy esős futamon (Spa illetve Monza) megszerezték első győzelmüket is. Második teljes szezonjában Vettel ugyan csapatot váltott, de végülis a Red Bull berkein belül maradt, ahol ismét diadalmaskodni tudott, és ha idén többet már nem végez az élen, e tekintetben is követheti elődje pályafutását. Aztán a következő két évben Schumi világbajnok lett.
Nem mellékesen azt a bizonyos első versenyt leszámítva mindkettejük mellett mindvégig ott állt illetve áll egy kiváló technikai szakember, Ross Brawn illetve Adrian Newey, akik talán a legjobb példái annak, hogy a siker mennyire nem csak a versenyzőkön múlik. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az 1992 és 2004 közötti 13 világbajnokság mindegyikét az ő irányításuk alatt készült autók valamelyike nyerte (Brawn esetében Benetton, Ferrari; Newey esetében Williams, McLaren). Ami azonban még meglepőbb, hogy a 2009-es szezonban eddig ismét az ő, immáron másik csapataik, a Brawn GP és a Red Bull Racing feszülnek egymásnak az élmezőnyben.
Eddig 7-6 az állás Brawn javára mind az egyéni, mind konstruktőri világbajnokságok tekintetében. Jöhet a folytatás!
Utolsó kommentek