Egy mezőnyt nem csak a rajthoz álló futamgyőztesek száma alapján mondhatunk a legerősebbnek, mint tettük azt legutóbb. Egy másik mérce lehet a részt vevő versenyzők összes addig elért elsőségei szerint felállított rangsor is. A győzelmek száma érdekes módon nem sok összefüggést mutat a győztesek számával. A múlt alkalommal emlegetett két 1978-as versenyen hiába rajtolt el 15 futamgyőztes, hiszen együttesen is csak 87-88 diadaluk volt, ami köszönőviszonyban sincs, - vagy ha igen, akkor is legfeljebb csak a magázódás szintjén - azzal a 159-cel, amiről most lesz szó. Ez az érték csupán 10 versenyző közreműködésével alakult ki, és közülük is volt egy valaki, aki oroszlánrészt vállalt e szám elérésében. Innentől már nem nehéz kitalálni, hogy bizony Michael Schumacher az, aki leginkább sáros a dologban, ugyanis 86 addigi győzelmének hála, a többieknek már csak kevesebb, mint felét kellett összekotorniuk. Ennek a 159-nek az első tagját is maga a hétszeres bajnok szerezte még 1992-ben, 14 évvel korábban.

A helyszín alkalomhoz illően Indianapolis, az autóversenyzés Mekkája, ahova a Formula1 2006-ban még elzarándokolt. Ami miatt ez a verseny megmaradhatott az emlékeinkben, az a rajt utáni ütközések sora, melyben 7 autó hagyta ott a fogát, és ezzel a második legtöbb első körös kiesőt produkálta az évtizedben (az első a 2002-es Ausztrál GP, ahol 8-an búcsúztak már az első kanyarban). Miközben a közönség figyelmét az kötötte le, amint a bajnoki címért küzdő Alonso és Schumacher folytogatják egymást az élen, a középmezőnyben Montoya a nem túl ütőképes McLarennel paradox módon éppen kiütötte csapattársát, Raikkonent, és közvetve mindenkit, akinek a közelben akadt dolga. Az Ezüst Nyilak garázsából persze a boldogság volt az, ami legkevésbé sugárzott, és talán ez is közrejátszott abban, hogy a heves kolumbiai nagy hévvel és azonnali hatállyal költözött át Amerikába - illetve maradt ott, ha már úgyis USA Nagydíjat rendeztek. Általa a soron következő francia versenyre hét győzelmet veszített a rajtrács, meggátolva a rekord további növekedését. Ekkor úgy tűnt, a szezon utolsó állomásán ezt eggyel túllépve még elérhetik a 160-at, de mivel egy hónap múlva a maga idejében 11 elsőséget összegyűjtő Villeneuve is lelépett, ennek a lehetősége is elillant. Az évad végén Schumacher visszavonulását követően pedig már ez is egy soha meg nem ismételhető eredménynek tűnik. De csak amíg egy újabb erős mezőny meg nem dönti.

Ez a mezőny viszont aligha a jelenlegi lesz, hiszen napjaink pilótái még csak 82 győzelemnél járnak, ami ugyan átlagon (67) feletti, de még nagyjából ugyanennyit kellene szerezniük, ami úgy 5 évig tartana, feltéve hogy addig egyetlen győztes sem húzná el a csíkot, amire azért valljuk be...

     Látott már valaki ennél több futamgyőzelmet egy helyen? USA GP 2006.