A Formula1-et - mint szinte minden sportot - világbajnoki címre "játsszák", így sokszor egy mezőny rangját azzal adják meg, hogy hány bajnok színesíti azt. Én sem hagyhattam ki ezt a jelentéktelennek koránt sem nevezhető szempontot ebből a sorozatból, így most azok a versenyek kerülnek terítékre, amelyeken a legtöbb világelső vett részt. Igen, versenyek, hiszen ebből is több van, szám szerint 12. Az 5 bajnok - ez a rekord - viszont első hallásra ha nem is tűnik kevésnek, de bizonyára többet is el tudtunk volna képzelni. Talán ezért is fordult elő ilyen sokszor. Sőt, ha belegondolunk, hogy minden bizonnyal már jövőre is négy vb címmel rendelkező egyén fog feszíteni a rajtrácson, onnan már csak egy szerencsés lépés kell, hogy a tizenkettes lista tovább bővülhessen - ennek legkönnyebben Raikkonen régóta és sűrűn emlegetett visszavonulása szabhat gátat, aki egyre gyakoribb rallytevékenységei által már tettekkel is megkérdőjelezhetetlenül reprezentálja, hogyan képzeli el a jövőjét.
De ábrándozások helyett térjünk vissza a jelenbe, pontosabban a múltba, hogy szemügyre vegyük azokat a versenyeket, melyek öt világbajnok részvételével bonyolódtak le. Az első 1968-ban, míg az utolsó 1985-ben fordult elő. Az alábbi nagyítható ábrán vizuálisan is elsajátítható, hogyan történt mindez.
Az 1968 első napján tartott Dél-Afrikai Nagydíjra Denny Hulme előző év végi sikerének köszönhetően alakult ki a Formula1 történetének első olyan versenye, amelynek öt olyan résztvevője is akadt, aki korábban már feljutott a csúcsra. Egy sajnálatos esemény azonban megakadályozta, hogy ebből a rekordból egy egész éven át tartó sorozat szülessen, hiszen Jim Clark egy Formula2-es versenyen tett kiruccanását követően már csak a másvilágon rendezett futamokon állhatott rajthoz, így a Spanyol Nagydíjra máris eggyel megfogyatkozott a bajnokok létszáma.
Nem kellett túl sokat várni viszont a következő ilyen versenyre, hiszen amint az 1969-es monzai padlógázas futamon Jackie Stewart bebiztosította első címét, ismét öten lettek a bajnokságot nyerők. Ezt követően 1970 végéig összesen 10 megmérettetésen jelentek meg mind az öten, melyek közül a legtöbbet, négyet, Jochen Rindtnek sikerült megnyernie. Ha azonban a halál megvárta volna, amíg az osztrákot világbajnokká koronázzák abban az évben, most a hat bajnokkal elstartoló versenyekről beszélgetnénk, amiből nyílván kevesebb lenne. Így viszont néhány begépelt soron belül már a második nagy egyéniségét veszítette el a sport, ami mindamellett hogy akkoriban nem számított ritka eseménynek, inkább írható a szűkszavúságom, mint az idő gyors múlásának számlájára.
Brabham visszavonulásával azonban a vb címet szerzők száma a következő évre négyre csökkent, és a semmitől vissza nem rettenő rajongóknak a teljes mezőny kicserélődésével járó 15 évet kellett tűkön ülve várniuk, hogy egyetlen verseny erejéig öt bajnok ismét egymásra találjon egy csendes, 25 turbó motor suttogása által átitatott koranovemberi délutánon. Az adelaide-i évadzárón az utolsó versenyét nyerő Rosberg, a levezető korszakát élő Jones, a rossz évet kifogó Piquet, a pályafutását befejező Lauda, és a frissen szerzett címét a következő szezonban megvédeni szándékozó Prost nézett szembe a startlámpákkal, majd pedig utóbbi négy a kiesés tényével is.
Azóta már majdnem egy negyed század eltelt, és négy bajnokot felsorakoztató mezőny is csak két évben alakult ki, de jövőre ismét reális esély mutatkozik rá. Tovább megyek, ha az elkövetkezőkben is ilyen változatos marad a világbajnoki címet nyerők névsora, mint az elmúlt három évben, a következő évtizedben talán rekorddöntésre is sor kerülhet. (Bár lehet, hogy csak Schumacher egyeduralma után tűnik ennyire változatosnak, hiszen hol van ez még az 1964-1970 és az 1976-1982 alkotta sorozatokhoz képest, amikor 7 éven keresztül mindig más név került rá a trófeára.) A mezőny mindenesetre hemzseg a bajnokjelöltektől, viszont hogy végül ki válik azzá, az mint tudjuk, a mérnökökön legalább annyira múlik, mint a versenyzőkön.
A negyedik, és egyelőre utolsó résznek az eddig látottak alapján a címe, és rövid gondolkodás után talán az eredménye is könnyedén kitalálható, így az egyetlen módja, hogy egy ilyen termék "eladható" és "ehető" legyen, ha jó körítéssel tálalják. Már sül.
Utolsó kommentek