A sport 102. győztese nem olyan egyszerűen jutott hozzá a diadalhoz, mint azt a 2009-es pole-ból nyerő versenyzőktől már megszokhattuk. Szerencsére - mondhatjuk örvendezve. Amikor a Német Nagydíj rajtja utáni egyik fejkapkodós pillanatban Barrichello, Webber és Hamilton egymás mellett közeledett az első kanyar felé, még megjósolhatatlannak tűnt, ki fordul be elsőként. Különleges érzés volt, mostanában ritkán fordul elő, hogy háromesélyes az élre érkező pilóta kiléte.
Aztán Webber miután jobb hátsó kerekével szeretete jeléül puszit nyomott Barrichello oldalszekrényére, a bal elsővel sikeresen likvidálta a KERS-ével vagánykodva a románcot megzavaró Hamiltont, akit a rendezők ezt követően már csak időjárás jelentőként alkalmaztak, amiből a laikus néző is gyorsan meggyőződhetett arról, hogy a brit jobban teszi, ha foglalkozást nem váltva továbbra is inkább az autóversenyzésből próbál megélni. A McLaren valódi versenytempóját érdemes lett volna megtudni, mert így bizony a Kovalainen még fel nem frissített és a Hamilton sérült autójával futott leggyorsabb kör is két egész másodperccel elmaradt a meglepetésre a lista élen végző Alonsotól, ami nyilván de la Rosa szerint sem túl rózsás. Ennek megfelelően a rajt után fél perccel már ez a verseny sem róluk szólt.
Ausztrál himnuszt viszont 1981 óta csak akkor hallhatott az ember, ha más sporteseményt kisért figyelemmel. Webber még az áthajtásos kényszerlassítás után is visszatalált az élre, ráadásul jókora előnnyel, és szakította át elsőként a kockás zászló keltette légörvényt úgy, hogy pályafutása során ezt megelőzően mindössze 16-szor fejezett be kört az élen haladva. Ezen kívül 130 megkezdett versennyel a háta mögött ő lett az, akinek a legtöbb futamot kellett várnia, mielőtt győzelemre vezette autóját. Érdekes, hogy ezen lista első öt helyét ma is aktív versenyzők foglalják el, hiszen a második Barrichello 124-gyel, őt pedig Trulli (117), Button (113) és Fisichella (110) követi.
Valahogy végig az volt az érzésem, hogy ezt a versenyt rövidebb idő alatt is be lehetett volna fejezni, mint ahogy azt végülis befejezték. Ez pedig egy gyorsaság alapján rangsoroló megmérettetés után aligha az, amit hallani szeretnénk. A mostani is egy mintapéldája volt annak, hogyan is fest, amikor a gyorsakat feltartóztatják a lassabbak, őket pedig olykor a még náluk is lassabbak, ami ugyan egy darabig még élvezhető, viszont nagyon hamar rendkívüli monotonitással tud szolgálni az arra nem vágyóknak. Az utolsó etapban a szinte mindenki részéről tanúsított mérhetetlen mértékű spórolásról pedig az jut az eszembe, milyen jó lenne, ha pontok helyett itt is a rally versenyeken használt időkülönbségeken alapuló összesítést alkalmaznák, hiszen akkor senki nem engedhetné meg magának a tetemes lemaradást a többiekhez képest. Viszont az előzések számán ez sem javítana, hiszen sokan megelégednének azzal, ha csak szorosan az előttük haladó nyomában futnának célba, így ez az a pont, ahol rendszerint meg is szabadulok ettől az egyre sűrűbben kísértő gondolattól.
A Brawn talán még korábban soha nem látott mértékben küzd a hűvösebb aszfaltú pályákon. Mivel eddig még mindig csak ilyen körülmények között szenvedtek vereséget, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a melegebb helyszíneken demonstrált fölényük is szertefoszlott volna, viszont amióta a higany nem hajlandó feljebb vonszolni magát a hőmérőn, a középmezőnyből érkezők is egyre könnyedebben tartják velük az iramot, ami ha a Red Bull Racing istállónak lenne malma, egyértelműen annak az irányába hajtaná a felkavart állóvizet. A két fehér-sárga építmény már a lágyabb keveréken sem alkotott maradandót, a keményebb gumikon azonban olyanok voltak, mint a villám, ami elsősorban nem hihetetlen sebességük, hanem cikázó mozgásirányuk miatt mondható el róluk. Talán egy forró Magyar Nagydíjon ismét fordul a kocka (bár, mivel csak két oldala van, inkább érme).
A Magyar Nagydíjon, ami nem véletlenül került szóba, és nem is csupán azért, mert ez a következő állomás, hanem mert egy különlegességgel szolgálhat. Történt ugyanis, hogy az elmúlt hét évben minden alkalommal más versenyző nyerte a körözgetést, kezdve Barrichello 2002-es sétadiadalától (egyáltalán fel tudja még idézni valaki?) Kovalainen tavalyi meglepő eredményéig. Két hét múlva egy nyolcadik taggal is bővülhet ez a társaság, feltéve, hogy nem az alább felsoroltak egyike aratja le a bőséges magyar termést. Erre a legkomolyabb veszélyt a Brawn GP pilótái jelenthetik, a legkisebbet pedig nem nagy meglepetésre Michael Schumacher. Egy nagydíjon nyolc egymást követő különböző győztesnél ugyan lehet hosszabb sorozatot találni annak, aki mindenképpen ilyen statisztikákban való kutakodással szeretné tölteni az idejét, de az, hogy ez a nyolc verseny ugyanazon a pályán és évkihagyás nélkül zajlott le, számításaim szerint ha holtversenyben is, de mégis rekordot jelenthet. Érdemes lesz figyelni.
Utolsó kommentek