Aki figyelemmel kisérte a téli teszteket - sőt, elég volt annak is csak az utolsó két hetét, - nem mondhatja, hogy utólag meglepően pislogott az első két verseny eredménye, de legalábbis a győztes kiléte láttán. Persze nem mondom, hogy olyan unott arccal néztem végig, amint Jenson Button 8 nap leforgása alatt megháromszorozta győzelmeinek számát, mintha éppen Michael Schumacher 2004-es sétakocsikázásainak idejébe csöppentem volna vissza, de nem is kellett a meglepettségtől leesett állkapcsomat a szőnyeg sörtéi között keresgetnem a futam után. Valahogy úgy éreztem magam, mint amikor egy barátunk elmesél egy viccet, amit mi már hallottunk, de azért jóízű nevetést színlelünk hozzá, hogy ne vegyük el a kedvét és a sikerélményét.
Már Ausztrália után megfogalmazódott bennem, az azóta látottakat követően pedig csak még erősebbé vált egy gondolat: Már tőbb mint hat éve elindult az a végeláthatatlannak tűnő szabályváltoztatási hullám, melyben látszólag(?) meggondolatlanul és felelőtlenül hoznak évről évre újabb technikai és egyéb módosításokat, amelyeknek legfőbb célja a verseny izgalmasabbá és előzésgazdagabbá varázsolása. Betiltásokról, egységesítésekről és mindenféle csökkentésekről lehet hallani már akkor is, ha kifejezetten nem vagyunk kíváncsiak rá. Pedig mindezt egy sokkal egyszerűbb húzással meg lehetne oldani, véglegesen. Csupán egy valamit kellene megtiltani a csapatok számára: Ross Brawn használatát.
Persze ez csak vicc. Ross Brawn talán a sport jelenlegi legjobb szakembere, aki már a Benettonból és a Ferrariból is világbajnok csapatot kreált. Közreműködésével már 7 egyéni és 7 csapat világbajnoki cím született (azért tegyük hozzá, Michael Schumacher is ezek mindegyikének részese volt), így nem látok rá okot, miért ne történhetne meg ugyanez egy saját nevével fémjelzett istállóval is. Vajon lehetséges lenne, hogy a Brawn csapat
még évtizedekig fenn maradjon, és hosszú évek után ugyanúgy a sport kitörölhetetlen emblémájává váljon, mint amilyenek ma a Bruce McLaren és Frank Williams konstruktőrök neve alatt futó gárdák? Szerintem semmi akadálya. A sikerek szinte máris garantáltak, a pénz pedig lényegében ennek a függvénye.
De ne hagyjuk figyelmen kívül a mezőny többi tagját sem. A tavaly az utolsó kanyarkombinációig szárnyhegyre menő csatát vívó Ferrari és McLaren továbbra is egymással viaskodik. A küzdelem komolyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a csapatversenyben köztük lévő különbség mindössze egy pont. A küzdelem komolytalanságát viszont az, hogy ez a Lewis Hamilton által szerzett egyetlen pont az, amit a két alakulat összesen szerzett a két futam során. A Ferrari taktikai vergődése egyelőre azt látszik alátámasztani, amit már egy ideje vészjóslóan emlegettek páran: a csapat lassan visszacsúszhat oda, ahol a sikerkorszak előtt tanyáztak - hadd ne részletezzem, pontosan hova. A McLaren pedig már felépíthetne egy motorhome-ot a Motorsport Világtanács tőszomszédságába a jobb megközelíthetőség érdekében, hiszen hamarosan ismét látogatást kell tenniük náluk - ehhez pedig hadd ne fűzzek kommentárt.
Szóval finoman szólva sem ez a legjobb szezonkezdete a két legendás csapatnak. Mindezen túl itt van a nyilatkozat, melyet Fernando Alonso tett az évad kezdete előtt, miszerint a Renault két felejthető év után idén már a Ferrarival szeretné felvenni a versenyt. Hát tessék, most megtehetik, a rajtrács közepe táján. Gyanítom, nem pont erre célzott a kétszeres bajnok.
A kezdés láttán úgy érzem, panaszra nincs okunk - akinek mégis van, tegye fel a kezét nyugodtan, úgysem fogom látni. A Formula1 történetének második biztonsági autó mögött történő befutóját a történelem ötödik pontfelezős futama követte. Nem tudom, milyen különlegességre számítsak még, de hogy jobban fogom várni, mint a lányok a locsolókat és a locsolók az ezrest együttvéve, az biztos.
Utolsó kommentek