Egyforma - Informális Formula1 Informátor

Ki gondolta volna, hogy valaha is F1-es versenygépek fognak, ha nem is száguldozni, de közlekedni egy ilyen félreeső európai város, mint Szeged utcáin? Ám hiába dörzsölgette az ember a szemét, a Red Bull három Seb-je közül kettő még akkor is ott állt a Dóm árnyékában, majd pedig autóztak néhány kört a sebtében létrehozott szűk belvárosi pályán. Én pedig ellentmondást nem tűrően lefényképeztem őket, amik közül itt most a legjobbakat próbálom felsorakoztatni. Köszönhetően annak, hogy hiányos informatikai tudásom minden darabját a feladatra csoportosítottam, a képekre való kattintással  - elméletileg - megnézhetőek eredeti méretükben is.

Miközben azt csodáljuk, hogy a várakozásokkal ellentétben a Brawn GP a bahreini versenyt követő fejlesztési versenyben sem maradt alul, egyre nehezebb elképzelni, ki, és hogyan fogja megakadályozni a szezon utolsó futamainak tét nélkülivé válását.

Most lenne csak igazán nagy a szitkozódás, ha az évad előtti utolsó pillanatban bevezetett, aztán ugyanilyen hírtelenséggel visszavont győzelmek száma szerinti pontozás érvényben maradt volna. Ugyanis Buttonnek már 3 győzelem előnye lenne Vettellel, és 4 mindenki mással szemben, ami legjobb esetben is csak ugyanennyi verseny alatt dolgozható le. Ellenben jelenleg csupán 14 ponttal vezet a hozzá képest igen csak gyengén teljesítő, és egyre frusztráltabb csapattársa előtt, amely előny szélsőséges esetben már két hétvége alatt behozható, sőt túlszárnyalható. Button joggal panaszkodik, hogy kevesebbel vezet, mint ahogy egy idén 80%-os nyerési mutatóval rendelkező versenyzőnek kellene, hiszen a régi, 2003 előtt érvényben lévő pontrendszer szerint már 20 egység lenne közte, és az ott második helyezett Vettel között. Barrichello pedig a hétvégén ismét alulmaradt, és ez akár a Button támogatására irányuló taktikának, akár véletlennek volt köszönhető, aligha valószínű, hogy a kettes számú pilóta megnevezéstől kínosan szabadulni próbáló brazil idén a kezdeményezést huzamosabb ideig átvehetné.

Azt követően, hogy rendhagyó iramot fölvéve az elmúlt öt hétvége alatt négy verseny is lezajlott, Európába érkezve visszaáll a megszokott rend, és kéthetenkénti adagolásban kaphatjuk meg a függőségünk tárgyát képező anyagot, egészen a Német Nagydíj előtti idegtépő három hetes szünetig. A csapatok túl tették magukat a világbajnokság első szakaszának tartott keleti kiruccanáson, a hagyományosan kaotikus, és idén sorozatban már a hetedik különböző győztesét ünneplő ausztrál; az általában a forróság, de ezúttal sokkal inkább az úszómedence-jellege miatt kibírhatatlan maláj; az előrehozott, és szintén csapadékkal tarkított kínai; és a rendszerint unalmas, magát ez alkalommal sem meghazudtoló bahreini futamon. Ez utóbbi arra mindenesetre jó volt, hogy bebizonyítsa: az első három, nem mérvadónak tartott verseny eredményei, igenis a valós erőviszonyokat tükrözték. Ez jó hír a Brawn csapatnak, akik már a félszázadik pontjukat is begyűjtötték, miközben a Ferrari neve mellett még csak épp hogy jóvá írták az első három egységet. A virágkorát élő Button és a második virágkorának eljövetelében továbbra is reménykedő Barrichello mellett csak Glock és Hamilton voltak azok, akik az eddigi négy megmérettetés mindegyikén pontszerző helyen értek célba – hogy utóbbi esetében ezt nem mindig díjazták pontokkal, az már más kérdés.

A kínai "shang" (magyarul: fent) írásjel, amiről a pálya a formáját kapta. Vajon csak nekem tűnik úgy, mintha Hermann Tilke kicsit túlbonyolította volna?

Habár a tavalyi és az idei Kínai Nagydíj között mindössze három másik verseny bonyolódott le, ez idő alatt napra pontosan fél év telt el, miközben az erőviszonyok soha nem látott módon rendeződtek át. Ugyan ismét nem egy csapadékmentes futamot láthattunk, azt hiszem, az erősorrend alakulását illetően már nem sok mindenkiben maradt kétség. Rossz szájíz azonban annál több embernél előfordulhat, és ezen egy rutinszerű lefekvés előtti fogmosás aligha segíthet. Gondolok itt arra, hogy még a sportban meglehetősen jártas személyeknek sem könnyű megemészteni, hogy a tavalyi élmenők és a középmezőny tagjai az idei rajtrácson nemes egyszerűséggel helyet cseréltek egymással - mint amikor a Le Mans-i 24 órás versenyen 2 óra vezetés után a fáradt pilóta átadja a helyét az addig a garázsban pihenő csapattársának, "most te vagy sorban" felkiáltással.

Aki figyelemmel kisérte a téli teszteket - sőt, elég volt annak is csak az utolsó két hetét, - nem mondhatja, hogy utólag meglepően pislogott az első két verseny eredménye, de legalábbis a győztes kiléte láttán. Persze nem mondom, hogy olyan unott arccal néztem végig, amint Jenson Button 8 nap leforgása alatt megháromszorozta győzelmeinek számát, mintha éppen Michael Schumacher 2004-es sétakocsikázásainak idejébe csöppentem volna vissza, de nem is kellett a meglepettségtől leesett állkapcsomat a szőnyeg sörtéi között keresgetnem a futam után. Valahogy úgy éreztem magam, mint amikor egy barátunk elmesél egy viccet, amit mi már hallottunk, de azért jóízű nevetést színlelünk hozzá, hogy ne vegyük el a kedvét és a sikerélményét.