A negyedik részben - talán nem túl nagy meglepetést okozva az előzőket ismerőknek - azok a nagydíjak kapják a fő szerepeket, melyeken a versenyzőknek összesen a legtöbb világbajnoki győzelmük volt. Nagy szerencse kellene ahhoz, hogy ez esetben is csupán egyetlen futamról beszélhessünk - és ez a szerencse természetesen nem is adatott meg nekünk, így ez lett az az általam kreált és kiosztott "titulus", amelyen a legtöbb verseny kénytelen osztozni. És hogy a sport 60 évének mely szakaszára koncentrálódnak ezek? Hát, mi tagadás, ha valakinek hét darab is van ebből a bizonyos bajnoki címből a mezőnyben, az nagyban elősegíti egy új rekord kialakulását. De kezdjük régebbről:

Nyolc vb elsőség már 1968-ban is felfedezhető volt a rajtrácson, és ennyi volt minden olyan versenyen, mely öt világbajnok részvételével zajlott le (előző cikk). Ez sokáig megdönthetetlennek bizonyult, olyannyira, hogy '91-ben a "három nagy" (Prost, Piquet, Senna) is csak beállítani tudta ezt a számot, és miután három éven belül mind eltűntek a versenypályákról, aligha került kilátásba, hogy a közeljövőben megdöntik ezt. 1994-ben így több alkalommal is világbajnok nélkül sorakoztak fel a résztvevők egymás mögé a rajtrácson, sőt két alkalommal, Schumacher eltiltásai alatt a futamgyőztesek száma is mindössze a 3-at érte el (Hill, Berger, Alboreto). A máig utolsó bajnoktalan (és így értelemszerűen bajnoki címtelen) küzdelemnek az az évi Portugál Nagydíj adott otthont, ami után a '92-ben taroló Nigel Mansell még visszatért pár próbálkozás erejéig, mielőtt a nagyobbik Schumi megkezdte volna egyedülálló menetelését. Sok-sok sikerben gazdag hétvége következett, majd 13 nap híjján egy évtizeddel az ominózus portugál verseny után a 2004-es Olasz Nagydíjon már 7 vb elsőséggel a zsebében, a mezőnyben egyedüli bajnokként teljesíthette a felvezető kört (sőt, az összes többit) a német. Habár az ő nevét többször már nem vésték bele az év végi trófeába, Villeneuve visszatérésével máris 8-ra, Alonso első összetettbeli győzelmével pedig már a következő szezon vége előtt 9-re nőtt a mezőnyben fellelhető világbajnoki címek száma.

Ezzel mondanivalóm elért oda, ahol kezdettől fogva lenni szeretett volna, nevezetesen ahhoz a 14 versenyhez, amelyeket a 2005-ös Japán GP és a 2006-os Német GP fog közre. Ezt követően Villeneuve másodszor is búcsúzott, és habár Alonso újabb bajnokságot nyert az évadzárón, Schumi visszavonulása miatt már nem rajtolhatott el újra 9 vb cím 2007-ben.

Schumacher: 7; Villeneuve: 1; Alonso: 1 - nem mondhatjuk, hogy olyan kiegyenlítetten oszlottak volna el, mint tették azt a '90-es évek elején, de nem okolhatunk senkit emiatt, és akárhogy is van, ebből a szempontból ez a 14 futam a sport legerősebbje. És igen, ezeknek tagja volt a legtöbb győzelmet felvonultató Amerikai Nagydíj is, amelyről már szó volt korábban, így ez az egyetlen esemény, amely a négyből két listámon is szerepel, habár az eredményei igencsak összefüggnek egymással. Viszont attól tartok nem én leszek az, aki felelőtlenül kikiáltja ezt a futamot minden idők legerősebb versenyének, tegye azt meg inkább valaki más, persze feltétlenül csak erre a cikksorozatra hivatkozva. :)

Mindenesetre aki teheti, vegye elő és nézze meg mégegyszer a 2006-os USA GP-t, jóízű nosztalgiával gondolva a legtöbb győzelemre és bajnoki címre, ami együtt valaha is látható volt Formula1-es Grand Prix-n. Én is ezt teszem. Ha unalmasnak találjátok, felelősséget érte ugyan nem vállalok, de melegen tudom ajánlani utána a vasárnap koradélutáni friss nürburgringi összecsapást.

A nagydíjak és a bajnoki címek viszonyát mutatja ez a táblázat, tehát hogy hány futam volt, melyen 0,1,2,....9 világelsőség volt összeszámolható. Látható, hogy abból a versenyből van a legtöbb (145), amelyen a startolók összesen 5 vb címnek voltak a tulajdonosai.