(Az első rész elérhető itt.)
A versenyzők után logikus lépésként folytassuk a csapatokkal. Ugyanúgy, mint az előzőekben, 'e.gy.' az esős versenyeken való győzelmet, 'ö.gy.' az istálló történetének összes elsőségét, a '%' pedig az esős győzelmek arányát mutatja az összeshez képest.
A rangsor e.gy. szerint van felállítva, ami az első négy helyen nem mutat változást az ö.gy. listájához képest. Ez nem is túl meglepő - ha több győzelmed van, abból valószínűleg több is lesz esős. Viszont egyes konstrukciók jobban tudnak alkalmazkodni a vizes körülményekhez, mint mások - ez mindigis így volt, és ez akár csapaton belül is évről évre változhat. Ma, ha leszakad az ég, bizonyára nem tennének annyian pénzt a Ferrarira, mint száraz körülmények között, ám pár éve még nem ez volt a helyzet. Ráadásul a versenyző képességét is nehéz elválasztani a járművéétől. Vajon 1997-ben a tűzpiros alakulat főként az autó vagy inkább Michael Schumacher kitűnő alkalmazkodókészségének köszönhetően nyerte meg tetemes előnnyel mindhárom esős versenyt?
Habár a valóságban a Ferrari a "fekete ló", képletesen ezt most a meglepően a 7. helyen feszítő Jordanre értem, akik 4 elsőségükből 3-at is esőben arattak. Hill és Fisichella különös diadalai máig a legemlékezetesebbek között tartandók számon. Ezzel szemben a győzelmek összesített listáján a csapat csak 19. Frentzen '99-es monzai sikere volt az egyetlen száraz pályás, de tekintve, hogy a Jordan a 90-es évek végén meghatározó erőnek számított, a többit sem lehet tőlük elvitatni. Aztán vannak, akiknek csupán esőben sikerült, mint a Stewart vagy a Toro Rosso, akik élni tudtak a ritkán kopogtató lehetőséggel, és szintén üde színfoltjai voltak az elmúlt 10 évnek.
A táblázatból kiderül, kik azok, akik kevésbé voltak sikeresek esőgumikon, közülük a legszembetűnőbb a Renault és a Tyrrell, a legkevésbé szembetűnőek viszont nincsenek is a listán, hiszen elsőségeik mindegyikét verőfényes napsütés mellett könyvelték el (Cooper(16 győzelem), Alfa Romeo(10)).
Utolsó kommentek